Megrendelő neve és pontos címe.
Kapcsolattartó neve és elérhetősége.
Az igénybevétel ideje.
Kiállás pontos helye és ideje.
Az indulás és a visszaérkezés várható időpontja.
Célállomás pontos címe, illetve program leírása.
A napi vezetési idő legfeljebb 9 óra, amely hetente két alkalommal 10 órára emelhető.
Az egyheti vezetési idő az 56 órát, két egymást követő hét során a 90 órát nem haladhatja meg.
A megszakítás nélküli vezetési idő négy és fél óra. Ezt követően meg kell szakítani a vezetési időt. A megszakítás időtartama minimum 45 perc. A vezetésközi szünet felosztható két vagy három részre, legkevesebb 15 perces időtartamra. A maximális egybefüggő 4,5 órás vezetés után viszont kötelező a háromnegyed órás vezetési szünet kivétele! A vezetés közi szünet idején munka nem végezhető.
A napi pihenőidő egy fő vezető esetében legalább 11 óra. Ez az időtartam hetente három alkalommal – a hétvégi pótlás mellett – 9 órára csökkenthető.
A heti pihenőidő, ha a lakóhelyén vagy a telephelyén veszi ki a pihenőidőt, megszakítás nélkül 45 óra. Ha a gépkocsivezető a heti pihenőidejét nem a lakóhelyén vagy a telephelyén veszi ki akkor a legkevesebb pihenőidő 24 óra lehet.
A hét közben csökkentett napi pihenők elmaradt időtartamai (maximum 3*2 = 6 óra) a heti főpihenővel egyben kell kivennie a gépkocsivezetőnek.
A buszvezetők – akik szombat-vasárnap is dolgozhatnak – a hét bármely napján kivehetik a heti pihenőjüket.
Kettős járat esetében 30 órás időszakonként minimális 8 óra a pihenőidő.
A pihenőidő csak álló járművön tölthető el, de csak abban az esetben, ha a gépkocsivezető részére kialakított pihenőhely (hálófülke) áll rendelkezésre. Mozgó járművön – balesetveszély miatt – a fekhelyeken senki sem tartózkodhat.
A külföldre utazáshoz szükséges okmányokat Magyarországon törvény határozza meg. A törvény (1998 évi. XII. Tv. a külföldre utazásról 1.§. (3). bek.) alapján a külföldre utazás joga érvényes úti okmánnyal gyakorolható. A magyar állampolgár érvényes személyazonosító igazolvánnyal is gyakorolhatja a külföldre utazás jogát az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam területére történő beutazáskor és a tagállamok közötti utazás során, valamint ha azt nemzetközi szerződés lehetővé teszi.
Tehát az az okmány, amely jó a határátlépéshez:
– az útlevél
– a személyi igazolvány (régi és új típusú egyaránt; puha fedeles, kemény fedeles és a kártya formátumú is).
– Ideiglenes személyi igazolványt is fel lehet használni úti okmányként, de csak azt, amelyik kártya formájú.
FONTOS:
– amennyiben régi típusú személyigazolvánnyal szeretne utazni, ellenőrizze, hogy minden bejegyzés jól olvasható-e, nincs-e elkenődve, megfolyva az írás.
– a kártya formátumú igazolvány szerves része a lakcímkártya is. Mindenképpen hozzák magukkal.
Ebből következik, hogy más okmányt – például az új típusú jogosítványt, diákigazolványt, születési anyakönyvi kivonatot – nem lehet felhasználni a határátlépéshez. Tehát ha otthon maradt az útlevél vagy a személyi, sajnos más választás nincs, vissza kell menni érte.
A gyermek útlevele vagy személyi igazolványa birtokában, a magyar szabályok szerint, önállóan is átlépheti a határt. Ajánlatos azonban, hogy a kiskorú vagy a vele utazó személy vigye magával a szülők – magyarul és a meglátogatni szándékozott ország, illetve a tranzitország nyelvén megfogalmazott, vagy ezekre lefordított -nyilatkozatát arról, hogy a kiskorú külföldre utazásához hozzájárulnak.
A nyilatkozat tartalmazza a kiskorú, a kísérő és a szülő(k) adatait, a kiskorú úti okmányának számát, a külföldi tartózkodás célját, helyét, a meglátogatni kívánt személy vagy intézmény adatait, elérhetőségét. A külföldi határőrizeti szervek különösen akkor vizsgálhatják a hozzájárulás meglétét, ha felmerül annak a gyanúja, hogy a gyermek jogellenes külföldre viteléről, gyermekkereskedelemről vagy a kiskorú érdekeinek másfajta veszélyeztetéséről van szó. E szabályok államonként eltérőek lehetnek, ezért javasolt az előzetes tájékozódás, amely az adott állam külképviseletén megtehető.
Az európai útvonaltervezők Budapesten a 0-ás kilométerkőtől számolnak.
A megtett útvonal hossza nem egyenlő a települések távolságával.